Az egyesület egyik ötletgazdája és alapító tagja - titkára volt. Fáradhatatlanul tevékenykedett és szervezte az egyesület, ügyes bajos dolgait, az egyesületünk mozgató rugója volt.

"Kompozícióit erőteljes stilizálás, elvont nyelvezet, szobrászati gondolkodás jellemzi. Mindemellett –mivel építész – az architektonikus szemlélet és a monumentalitásra törekvés érződik még kisméretű munkáin is. Szobrai egyszerű, zárt mértani formákból épülnek fel, melyek felosztásával, mozgatásával változatos formarendszert alakít ki. A geometrikus struktúrák síkban történő mozgását, rész és egész viszonyát, összefüggéseit vizsgálja. Munkáin gyakori kompozíciós elem a pozitív és negatív formák ellentéte, és az ezekből adódó fény-árnyék hatás. Bár elsősorban az absztrakció jellemzi alkotói módszerét, mégsem feledkezik meg a szobrászati nyelv alapkérdéseiről: a rendszerről, a kompozícióról és az arányokról. Mindezek nála az anyaggal vannak szoros kapcsolatban; sem az arány, sem a koncepció, sem a kézműves megmunkálás nem olyan fontos, mint a megmunkálandó anyag milyensége. Az objekt anyaga, valamint az azt körülvevő légkör teljesíti be magát a művet. A kőtömb kemény blokkja szinte láthatóvá teszi munkái körül a levegő láthatatlan terét. A kövek hideg nyugalma felfedi az azt körülvevő világ nyugtalanságát. Az emberi kéz melege, amikor megsimítja, lassan átmelegíti a követ is. Mindezek csak a kő tulajdonságai mellett látszanak annak, amik. Cserna László szobrai kiemelik a kő anyagiságait. Ezért érezhetjük úgy, hogy masszív mivoltuk ellenére is anyagtalan erőinek állagában megáll az idő. Csak a kertjében sorakozó műveinek - köveknek, vasaknak - az eróziója, maródó, rozsdásodó felülete mutatja múlását. Cserna Úr műgyűjtő is, és ez látszik munkáin. Érződik, hogy komoly, nehéz művek társaságában tölti mindennapjait, letisztult formáin átsüt a gondolat, a szellem. Munkái nélkülöznek minden szimbolikus és metaforikus jelentést, egyszerűen vannak, (illetve léteznek) minden teoretikai misztifikáció nélkül, a maguk időtlen ősanyag szerűségében".                                                                                    

Váraljai Anna művészettörténész - 2012. február